A 107 tizenharmadik évfolyamos tanulót tizenegyedikes társaik köszöntötték. Műsorukban az elmúlt öt év regényébe lapoztak bele, és az 5 fejezet legemlékezetesebb pillanatait idézték meg verses-, zenés-, táncos jelenetekkel. 

Bor Katalin igazgató beszédében emlékeztette a végzősöket, hogy a középiskola ifjúsági kalandregénye után még izgalmasabb és fordulatosabb fejlődésregények várnak rájuk, és reményét fejezte ki, hogy életük regényében nem sodródó mellékszereplők, hanem a cselekményt alakító főszereplők lesznek. 

Toshikazu Kawaguchi japán drámaíró Mielőtt kihűl a kávé című nagysikerű regényét idézte: „Ragadd meg a pillanatokat, ahogy jönnek, kitárt szívvel és kitárt karokkal, hogy el tudd fogadni az előtted álló lehetőségeket. Mert végül nem azokat bánjuk meg, amiket megtettünk, hanem azokat, amiket nem, a kimondatlan szavakat, a beteljesületlen álmokat.” Arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy az élet egyszeri és megismételhetetlen, ma állnak a lehetőségek küszöbén, ma kell mindent megtenniük az álmaik megvalósulásáért.

A vizsgákra való felkészülés utolsó szakaszára kitartást kívánt, és az iskola támogatásáról biztosította a diákokat, melyet a feltűzésre váró kék szalag is szimbolizál.

Ezt követően a technikum hagyományainak megfelelően először a legkiválóbb tanulók kapták meg a szalagot az igazgatónőtől, majd az osztályfőnökök osztályuk többi tagjának is feltűzték az összetartozás jelképét.

A szalagot a tizenharmadik évfolyam nevében Lamp András tanuló köszönte meg.

A rendezvény fénypontja a végzősök tánca volt, akik gyönyörű keringővel készültek az ünnepre. A közös produkció után pedig a szeretteikkel is táncolhattak a tanulók. Így valóban az iskola és a családok közös, megható ünnepe lett a felnőtté válást jelképező szalagavató.